Másik valóság 6.

Az Oktató

- Jó napot kivánok! X.Y.-tól jöttem. Ha jól tudom, Önök várnak engem.
- Igen, a neve itt van Előttem a papiron. Milyen ügyben is érkezett?
- Ön nem tudja?
- Az nincs itt a papiron.
- Öööö... Le kellene adnom egy anyagot az Iskola tanárainak az ezotéria egy teljesen új értelmezéséről. Körülbelül 10 előadás lesz, amire a megjelenés - Én úgy tudom - az oktatók számára kötelező.
- Erről nem tudtam, de ennek semmi akadálya. Mikorra tud felkészülni?
- Akár holnap leadom az első eladást, de szigorúan csak az oktatói karnak, mert a téma nem biztos, hogy a széles nyilvánosság elé kerülhetne.
- Értem, izgalmasan hangzik. Akkor megszervezem és értesitem Önt, addig kérem foglalja el a szállását. Ha nem sértem meg, egy ötcsillagos szállodában, nem számitottunk az érkezésére.
- Tudták, hogy jövök, nem?
- Ám azt nem, hogy miért.


- Hallo tessék!
- Jó napot kivánok, a xxxxxxxxxxx xxxxxx-ből telefonálok. Kapcsolhatom X.Y. Urat?
- Igen, üdvözlöm kisasszony!
- Szevasz, rég beszéltünk!
- Szevasz! Na mi van, mehetünk golfozni?
- Megbeszélhetjük, de most nem ezért hivtalak.
- Asszony hogy van?
- Minél kevesebbet találkozunk, annál jobban. Tiéd?
- Megvan. Most meg az ejtőernyőzésre kattant rá, úgyhogy most sokat vagyok egyedül.
- Miért nem jössz át annak a fantasztikus embernek az előadásaira, akit Te küldtél? Most akarom megköszönni.
- Várj, nem vagyok képben. Kit küldtem én Hozzátok?
- Azt a faszit, aki ezzel a teljesen új elmélettel állt elő, aminek ki is dolgozta az elemeit és a mágia egy teljesen új minőségét ismerteti épp az Oktatói Karral.
- Fogalmam sincs, kiről beszélsz.
- X.X. a neve, de hát hogyhogy nem is tudsz erről? Valamelyik embered intézte?
- X.X... ismerős. Szerintem pár hete volt itt az az ember, leültünk beszélgetni. Már emlékszem. Értelmes ember volt és úgy döntöttem, beajánlom Hozzátok tanulni.
- Tanulni?
- Igen!
- Ez itt nagy sikerű előadásokat tart a tanároknak!
- Úristen! Mennyit adott le?
- Holnap lesz a negyedik.


- Ön itt? Hogy mert beülni az iskolapadba?
- Sajnos el kell sajátitanom az ezotéria alapjait.
- Magának???
- Igen, erre sajnos nem volt időm. Azonnal a mélyvizbe estem és sikerült azonnal megtanulnom úszni. Aki a mélytengerekhez szokott lehet vizbefulladna a sekély vizben. Nem szeretném kipróbálni.
- Azt tudja-e, hogy a tanári karban nem kevés vitát váltott ki az Ön esete, ami még a mai napig is tart? Fura is igy látnom, hogy a szerepek megfordultak.
- Megdumálhatjuk, hogy délelőtt Én tanulok, délután meg Önök! És visszaköltözöm a szállodába. Úgy megszerettek ott Engem.
- Ne haragudjon, de kicsit rosszul érzem Magam, hogy ilyeneket kell tanitanom Önnek. Ez az Ön szintjéhez képest abszurd!


- Heeehhhheeehhheeee! Nálatok egy iskolás tartott előadásokat a tanári karnak?
- Ki szivárogtatta ezt ki?
- Megtudom Én anélkül is. Ilyen jó vagyok!
- Az az ember egy... egy... egy rendkivüli figura és majd meglátod! Nem véletlen, hogy ilyen rugalmasan állunk hozzá az újhoz. Hogy is feltételezed ezt ettől a patinás Intézményről, hogy ne derülne azonnal ki a csalás!
- Sajnos ha nem haragszol, Én továbbra is csak röhögök!
- Pedig nincs rá okod.
- És jegyzeteltetek is?