Dánia

Igen is meg nem is


- Jártál Dániában?
- Igen is meg nem is.


Svédországban jártam. Ám sokkal egyszerűbb volt Dánia felől, mintha Stockholmba repültem volna, aztán utazok vagy 600 km-t Koppenhága mellé. Inkább oda repültem, majd felszálltam egy buszra és leszálltam Malmöben. Ami miatt ez egy kicsit hosszabb irás lesz, az pár dolog, ami akkor véletlennek tűnt, ma már azért jóval több információ a kelleténél.

Kezdem azzal, hogy - aki engem ismer, nem lepődik annyira ezen meg - jött a gondolat, ami után másfél órára már a repülőjegyet vettem. Két járatot is töröltek a gyér érdeklődésre tekintettel és azon is elég szellősen ültünk, amin rajta voltam. A ferihegyi reptérre érés sem volt egyszerű a hatalmas hó miatt, ami reggelre esett, ám Zozó terepjárója előtt ez nem volt akadály és aki ismeri Zozót, az tudja, hogy egy városi havazás hol helyezkedik el nála a kihivások kategóriában.

Egy lányhoz mentem ki, aki azóta is nehezen illeszthető jelenség az életemben, bár azt már megtanultam, hogy az ilyesminél ha nem érted a Mában, biztosan érteni fogod majd valamikor a jövőben. Ez a hölgy él Mal...

- A barátnőd volt vagy sem?
- Igen is meg nem is.

...möben és érdemes róla tudni, hogy úgy néz ki, mint a legsvédebb svéd nők és igen hamar úgy megtanult svédül, hogy egy utazási irodában nem hitték el, hogy nem svéd. Időnként előjövő igen pici akcentusa miatt norvégra tippelt az arc. Szóval hozzá mentem ki és mivel születésnapja volt, ajándék is kellett, amit útközben vettem meg a reptérre menet.

Ami egy kis otthoni forrás volt, tudjátok az a kerámiakagyló, benne egy kancsóval, amiből állandóan csobog a viz. A dán vámos egyből kinézett magának és döbbent fejjel nézte, amikor megmutattam neki a szatyor murvát, azaz egy fickó egy zacskó kaviccsal jött belépni az országba. Szerintem azóta is ott áll, én meg könnyedén beléptem egy akkora repülőtérre, amekkorát még azelőtt soha nem láttam. Visszafelé a legvégén volt a beszállóhely és jó, hogy ott voltak a gyalogjárdák.

Amennyit láttam Dániából, az szép házak és ennyi. Volt egy tervünk átkompozni Koppenhágába, de véletlenül épp olyan viharos volt a tenger, hogy leállt a kompforgalom. A Hid (a krimisorozatot nagyon szerettem/viasat play) akkor még nem volt, de a svéd oldalon láttam a helyét, hogy "majd itt lesz a hidfő".

Hazafelé ismét beléptem Dániába és a lábam ismét érintette földjét a replőtér aszfaltján. Idő volt, mire átértem a végébe, ahol egy pici ablakon megláttam a gépemet. Nem is tudtam, hogy volt még TU-134-es a Malév flottában, aki nem tudná mi az és csak a mai gépeket ismeri, nos azokon a gépeken még a pilóta tette le a gépet minden alkalommal. Ma már csak computerkezelők a mai pilóták és arra az esetre, ha valami baj van, de akkor még igazi lovaglás volt a repülés.

A leszállás után ahogy körbenéztem, szerintem senki nem vágta le, hogy ott csak egy kis hija volt a repülőgépszerencsétlenségnek. A pilóta úgy tette egyenesbe a gépet, ahogy az autoknál van, amikor ellenkormányozol és úgy marad egyenesben a kocsi.

Volt még egy kisérletem egy dán-magyar davis kupa megjátszására valahova Észak-Dániába, de sikertelenül. Mondjuk nem is baj, jól kikptunk. Innen is elnézést kérek a dán kollégától, hogy nem mondtam le a szállást, mondjuk úgy... hmmmm elhalasztottam.

Másik valóságból azonban jött egy film. Az a jó az ilyenekben, hogy csak azok tudják, miről van szó, akiket érint.

- Nehéz lehet ...... barátjának lenni.
- Egyáltalán nem az. Tök jó csaj és elég jók is az energiái.
- De hogy birod ezt, amikről ez a nő beszél?
- Nem tudok dánul.


Ennyivel nem úszod meg.


1. Fehér Aranytenger. Egyetlen beavatás volt, nekem annyi is elég. Ebben a valóságban.
2. Loki. De szerintem Én jobb vagyok.
3. Több valóság, mondom őket:

- A boszi, akinek felébresztettem a kómából az egyik ismerősét (kis trükkel, mert addig megszálltam és Én ébredtem fel, de most már meg tud történni a csere)
- A tehetség, aki túlzottan rákattant az ekire és úgy robbantunk be a női tenisz világába, amiről még nem beszélhetek (de elég nagy poén volt és kellett hozzá pár topjátékos)
- A szélsőjobbos csaj, aki utálta az idegeneket és aki látta a Simon Mágus c. magyar filmet, az tudja, hogyan dumáltunk percekig az erkélyen (mázlim is volt, hogy nem voltam bevándorló, csak egy látogatóba érkező turista)

Ennyi szerintem elég és egyikünk sem biztos, hogy akarja a kelleténél sokkal több információt. Csak a blog olvasói, de ki nem szarja le őket?

http://remekmintmi.blogspot.hu/2015/02/celeb-skandinaviaban.html