Visszavetítési technika: filmtrükk

1. Amit hiszel, neked az van.

2. Az agyad eszerint vetíti a világot.

3. Az viszont komolyan befolyásolni tudja, mit tudsz.

4. Ha ez a kettő összeakad, akkor az agy egyfajta énelhárítás keretében talál rá érthető magyarázatot.



1. Amit az alanyok hisznek

Ugye most az a feladat, hogy olyan valóságba térjünk vissza, ahol már meghaltunk és volt is temetésünk. Azaz az a tény, hogy én újra felbukkanok, lehetetlen, hisz meghaltam.

2. Az agyuk mit vetít

Persze halálom előtt már olyan figura voltam, aki képes megmagyarázhatatlan dolgokra, azaz az imidzsem meg volt ahhoz, hogy befolyásolni tudjam a hitüket. Itt azt kell nekik beadnom, hogy élek.

3. Mit tudunk

Föntről lefelé nem érzed, hogy fönt vagy és jössz lefelé és a te nézőpontodból az történik, hogy ők csatlakoznak a te jelenvonaladhoz. Az, hogy tudom, hogy meghaltam nem egy átlagos információ és a csatlakozás után csak én emlékszem rá. Az ő szemszögükből viszont én térek vissza a halálból, amit nekik kell elhinni, hogy vetíteni tudjanak. El kell tehát velük hitetni azt, hogy élek mielőtt ténylegesen ott lennék. Ezt ügyesen is meg lehet csinálni (valós kép és hang generálása az agyban, hogy kinéz egy étteremből és elmegyek előtte az utcán) egymásra építve a jelenéseket úgy, hogy akár pánikba is essenek (nagy siker esetén éjjel ki is ásnak).

4. Énelhárítás

Az összeakadás akkor következik be, amikor legalább egy ember meg lesz arról győződve, hogy mi élünk, azaz élő emberként fog ránk gondolni (esetleg félni, ami hatás szempontjából picit jobb) és el is kezd minket élő emberként vetíteni. Ekkor ugye otthon ülünk és a levetítés sztorija szerint (ami itteni nézőpontból igaz is) vagy 20 éve meditálunk. Vagy kinek mennyi. Tehát minket nem lesz nehéz visszailleszteni, mert nem keltettünk felesleges eseményeket és ha a többiek számára is kiderül, hogy mi élünk, akkor másnap már úgy ébrednek az új sztorival. Meg a többieket se lesz nehéz visszailleszteni az én jelenvonalamba, ha semmit se tudok róluk. Megjegyzem erre akárki nem képes, mert a lúzereknek (nevezzük így őket) okosaknak kell lenniük annyira, hogy a menet közbeni világképükbe be tudjanak ilyeneket illeszteni, mint párhuzamos valóságok, meg ilyesmi, hogy értelmezni tudja az agyuk a történéseket. Mert az emberi agy úgy működik, hogy bármit elhiszünk, ha azzal megelőzhetjük a pánikot. Mivel beleőrülni az ilyesmibe senki se szeret, így csakis az marad, hogy az én halálom csak egy élethű emlék, aki ki tudja miért jött folyton az ember fejébe.